- Nem szeretsz már?
- Nem tudom. Azt hiszem, még mindig szeretlek. Csak éppen nem érzem. (Sartre)
"A képen a 3 hetes kisfiunk, P. látható. Neked köszönhetjük a születését." (A., psziszhológusnő)
"Sokkal többet segített, mint vártam." (Á, válogatott labdarúgó)
"10 évig azt hittük, hogy majd ketten megoldjuk. Már évekkel ezelőtt el kellett volna jönnünk hozzád." (A., informatikus)
"Elképesztő, mennyivel jobban értem most a páromat, magamat, és a kapcsolatunkat." (A., fogorvosnő)
Ismerősen hangzik ez a mondat: "...és éltek boldogan, míg meg nem haltak"? A legtöbb mese így végződik. És ahol a mese végződik, ott kezdődik az valóság.
Sokszor azt nevelik belénk, amiről a romantikus filmek is szólnak: hogy sokáig hiába keresgélünk, de él valahol a bolygón egy tökéletes másik felünk, akivel ha megtaláljuk egymást, akkor megtörténik a csoda, a világegyetem végső egyensúlyba kerül, és onnantól már nincs más dolgunk, mint hátradőlni és élvezni az isteni boldogság évtizedeit halálunkig. Nagyzenekar, naplemente, stáblista. De aztán vége a mozinak, felkapcsolják a villanyt, ébresztő.
Ismerős?
Minden remekül indulópárkapcsolatban eljön a pillanat, hogy felkapcsolják a villanyt. Akkor kiderül, hogy már jó ideje nem egy romantikus filmben élünk, és hogy
- tökéletes másik felünk gyakorta átnéz rajtunk,
- nagyon megváltozott a kezdetek óta,
- nincs ránk igazán ideje,
- kiveszett belőle a gyengédség,
- nem értékeli, hogy mi mennyit teszünk ebbe a kapcsolatba,
- nem áll ki értünk,
- mások már sokkal kedvesebbek és megértőbbek velünk,
- este hazamenni nem felszabadult megkönnyebbülést, hanem újabb stresszt jelent.
Hogy valami már nagyon nem úgy van, ahogy akartuk, és ahogy elkezdtük. Ekkor megijedünk, próbáljuk ezt elmondani a párunknak. Ő megsértődik, és ő is mond valamit. Mi ezt méltatlannak érezzük, és ha ő megemeli a hangját, akkor mi még hangosabban mondjuk, hogy érvényesülni tudjon az igazságunk…
És itt álljunk meg egy pillanatra, merevítsük ki ezt a képet. Mit látunk? Két embert, aki utálja egymást, ezért veszekszenek és sértegetik egymást?
Nem. Két olyan embert látunk, akik nemrég még nagyon szerették egymást, komoly terveik voltak a közös jövőjükről, és képesek voltak igazi társai lennia másiknak. Akik most olyan helyzetben találták magukat, amire sosem gondoltak, meg vannak ijedve, nem tudják, mit kell csinálni, lila köd ült az agyukra és olyan dolgokat vágnak egymás fejéhez, amin maguk is meglepődnek.
Ebből a helyzetből nehéz magunktól kitalálni. A sérelmek velünk maradnak, újabbakat szülnek, reflexszerűen védekezünk és támadunk. A helyzet csak rosszabbodni fog, de ezt nehezen ismerjük el egészen az utolsó pillanatig. Ez az a pont, ahol egy külső, elfogulatlan szakember még segíthet.
Kiút a spirálból
A párterapeuta feladata az, hogy kimerevítse a képet, és a párral együtt kiszedje belőle az oda nem illő rendkívüli elemeket: a túláradó harag által kimondott sértéseket, az ijedtséget a válság miatt és a félelmet a jövőtől. Az így lecsupaszított pár az, aki valójában ott áll, és így már talán nem is egymással szemben, hanem egymás mellett. Így tudjuk megnézni, hogy mik azok az igazi, mély érzelmek, vágyak, tervek, indulatok, amelyek dolgoznak bennük.
Ekkor elértük azt az állapotot, melyben el tudják dönteni, hogy hosszú távon van-e elég közös érzelem és akarat a folytatásra. És ha igen, akkor milyen új alapokon, hogyan lehet folytatni úgy, hogy ne jussanak rövid úton ugyanebbe a helyzetbe. A párterápián ezeket kutatjuk fel, hangoljuk össze, és keressük meg a megfelelő eszközöket hozzá.
Vannak helyzetek, amikor mindketten úgy érzik, hogy már annyira eltávolodtak egymástól, hogy a legjobb szándékkal is már csak szenvedést tudnának okozni egymásnak. Ilyenkor a párterápia feladata annak a az elérése, hogy ez ne egy átlagos csúnya válás legyen, hanem békében és baratsággal történjen, hogy a lehető legkevesebb sérülést okozza nekik is, és ha vannak, a gyerekeiknek is.
A párterápia célja megteremteni a lehetőségét annak, hogy a jövőben mindketten jobban érezzétek magatokat a saját bőrötökben, hogy jobb életet tudjatok élni.
És ehhez nem kell sok: ti, én és hetente a közös munka.
Miért hozzám gyertek?
Nem biztos, hogy hozzám kell jönnötök. Több kiváló, tapasztalt terapeutát, más jó módszereket is találhattok. Nézzetek szét, válasszátok azt, aki nektek a legszimpatikusabb.
Hozzám akkor gyertek:
- ha a fenti megközelítés közel áll hozzátok
- ha szeretnétek megérteni, hogy mi történt magatokban és a másikban
- ha kevésbé tankönyvszerűen , nem fix protokoll alapján, inkább a saját személyiségetekre szabva, az érthetőségre és a hétkönapi megvalósíthatóságra koncentrálva szeretnétek dolgozni
- és (ez fontos,) ha ezen valóban dolgozni akartok.
A tapasztalat az, hogy ha komolyan rászánjátok magatokat a munkára, végül várakozáson felül elégedetten fogtok távozni az új életetekbe.
A párterápia menete (online vagy személyes)
Az első lépés, hogy felhívsz,küldesz egy sms-t vagy mail-t itt: Kapcsolat
Megbeszéljük az időpontokat és azt is, hogy mikor, milyen típusú foglalkozást tartunk. Váltakozva lesznek közös alkalmak, amikor hármasban dolgozunk, illetve személyes beszélgetések, amikor négyszemközt leszünk.
Az első beszélgetés célja, hogy képbe hozzatok engem, honnan vágunk neki. A későbbi foglalkozások feladata, hogy megpróbáljuk kiszűrni az aktuális problémák okozta indulatokat és sérelmeket, és megismerni az alattuk lévő mélyebb és valódi tényezőket. Csak ezek ismeretében tudjuk felmérni, hogyan lehet kilábalnotok a válságból.
A befejező fázisban pedig azon dolgozunk, hogy meghatározzuk azokat a konkrét, személyre szabott irányokat, amelyek ténylegesen előre visznek benneteket a jövőben.
Bizalom, biztonság
A négyszemközti beszélgetések során elhangzott információk bizalmasak, azokat én nem osztom meg a másik féllel.
A párterápia időtartama
A tapasztalat azt mutatja, hogy ahhoz, hogy kellő alapossággal fel tudjuk tárni, milyen valódi érzelmek és vágyak rejlenek a felszíni indulatok és félelmek alatt, és aztán ezeket össze istudjuk hangolni, szükséges a 10-12 alkalomnyi magatokra áldozott idő, jellemzőan másfél-két hónap alatt.
Intenzív válságkezelés esetén naponta tartunk egy ülést.
Gyakran megkedveljük egymást közben.
Sokszor még a pár is : )
